Figyelj Drága kicsi lélek, elmondom, hogy mi az Élet. A semmiből nagyra nőni, sírva a világra jönni. Lassan lépve, óvakodva anya kézben kapaszkodva. Az ábécés könyvet bújni, tudás harsonáját fújni. A nagy dolgok után menni, hamis csókot megízlelni. Feledni gyorsan, szeretni halálosan. De az ember mégsem boldog, mert gyötrik Őt ezer gondok. Lassan járni óvakodva, de már botra támaszkodva. Csipkés szemfödelet varrni, egy őszi estén meghalni. Hidd el Drága kicsi lélek, ennyiből áll ez az Élet!
|